A restaurálás



Az állapotfelmérés, állapotleírás minden festmény restaurálásának első lépése. Célja a műtárgy alkotóanyagainak megismerése, az öregedési-károsodási folyamatok megértése.


Szükség esetén mikroszkópos és fototechnikai vizsgálatok egészítik ki a megfigyelést.


A jól elkészített állapotfelmérés az alapja a jól megválasztott helyreállítási kezeléssorozatnak, restaurálási tervnek. A festmény károsodásától függően az elvégzendő kezeléseknek más és más lehet a sorrendje. A restaurátornak törekednie kell arra, hogy a műtárgy jó állapotban való megtartásához csak a minimálisan szükséges beavatkozásokat végezze el.


A konzerválás során a festmény anyaga (a hordozótól a festett rétegekig) áll a középpontban. Ezeknek a romlási-károsodási folyamatait kell lassítani, a szerkezeti elváltozásokat helyrehozni, annak érdekében, hogy biztosítva legyen az esztétikai érték továbbélése. A konzerválás munkafolyamatai körébe tartozik pl. a vászonhordozó újrafeszítése, szakadások megragasztása, lyukak kezelése, húzószél pótlása, fatáblán a felemelkedett, pergő festék rögzítése stb. Vászonképek esetében a festékrétegek konzerválása után igen gyakran egy második, ún. dublírvásznat ragasztunk a hátoldalra. Dublírozásra akkor van szükség, amikor az eredeti vászon törékenysége ill. az esetleges szakadások miatt nem alkalmas a kifeszítésre.


Ha a festmény állapota megengedi, a konzerválás előtt sor kerülhet a tisztítás-feltárás kényes beavatkozására. E munkafolyamat során a restaurátor különböző eredetű rétegeket távolít el a festett felületről. Ez lehet lerakódott szennyeződésréteg, elsárgult lakkréteg, elszíneződött régi retus vagy a képet tartalmilag is megváltoztató átfestés. Az eljárás felelősségteljes, kritikai magatartást igényel. Feltételezi nemcsak a festmény festéstechnikájának, a felhasznált anyagoknak az ismeretét, de művészettörténeti, kultúrtörténeti rálátást is igényel. Ez a lépés a restaurátori gyakorlat legdelikátabb eleme, tekintettel a beavatkozás visszafordíthatatlanságára.


A tisztítás-feltárás után a konzervált festményen az esztétikai helyreállítás következik. A retusálás célja, hogy hozzájáruljon és elősegítse a kép esztétikai értékeinek zavartalan megjelenését, a kép témájának jobb olvasatát vagy jelentésének jobb megértését.


A retusálás alázatos magatartást követel a restaurátor-művésztől, aki a kép festésmódját, színvilágát tanulmányozva és átélve kiegészíti a hiányokat oly módon, hogy ne törölje el a műtárgy patináját, az idő múlásának azt a megfoghatatlan jelét, ami miatt a régmúlt korok festményeit szeretjük.


A befejezett restaurátori munka után a festményt „felöltöztetjük”: beépítjük a díszkeretbe. Egy restaurált festmény a hozzá korban, stílusban illő díszkeretben érzi legjobban magát. Ha a festményt elnyomja a keret, vagy jelentéktelennek látszóvá teszi, akkor javaslom a régi keret cseréjét. Tanácsot adok a megfelelő díszkeret kiválasztásához. Egy jól eltalált díszkeret kiemeli a festmény értékeit. Keretrestaurálással is foglalkozó kollegáim (faszobrász-restaurátor, aranyozó) a korabeli készítéstechnikákkal összhangban, „műtárgybarát” anyagokból állítják helyre a díszkereteket, legyen szó egyszerű, profilozott keretről, blondelkeretről vagy barokk, faragott, aranyozott díszkeretről.


A restaurálás hitelességének bizonyítása érdekében az átvételi állapottól az elkészült műig fényképes és írásos dokumentáció készül a munka lépéseiről. Rögzíti a tárgynak a restaurálás előtti állapotát és a restaurálás folyamán bekövetkező változásokat. A dokumentáció célja az is, hogy a festményhez szorosan hozzátartozva segítse a jövőbeli restaurátor munkáját, majd ha 30-50 év múlva a kép újra szakember kezébe kerül.




Ugrás a lap tetejére...